Video ajánló

 2009.06.21. 17:00

Sistrum

 2009.06.21. 16:54

Bastet kezében láthatjuk ezt a hanszert.

Néhány infó róla:

A Sistrum (ejtsd: szisztrum) egy ókori ritmusadó kézi hangszer, melynek jellegzetesen fémes hangzása a fémnyelvek összeütközése következtében jön létre. A görög-latin kifejezés jelentése "rázogatott, rázott". Legrégibb ábrázolásai Mezopotámiából (a mai Irak területéről) valók, Ur és Akkád városából, i.e. 2600-2400 környékéről. Az Ó-testamentum is megemlíti ezt a zeneszerszámot keret, illetve patkó néven, de Afrikában is elterjedt ősi hangszernek számít.

A legvalószínűbb, hogy Egyiptomból származik, ahol Bast kultuszában találkozhatunk vele.

 

 

 

Bast nevei

 2009.06.21. 16:43

Bastet,Bast,Bastis (egyiptomi,angol)

Bubastis (görög változat)

Pacht,Pasht,Pasch

Ubast,Ubasti

 


 

 

Könyvajánló

 2009.06.21. 16:32
Jaromir Malek: The Cat in Ancient Egypt
 
A könyvet itthon még nem láttam, de aki megtudta szerezni, az szóljon mindenképp!
 
 

Macskák története

 2009.06.21. 16:31

Macskák már jóval az ember előtt jelentek meg a Földön. Ha meg akarjuk ismerni e kedves állat őseit, több mint 50 millió évet kell az időben visszamennünk - egészen a harmadkor kezdetéig. Ekkorra már kihaltak a dinoszauruszok, és megkezdődött az emlősállatok elterjedése a Földön. Az emlősök egyik csoportját az erős fogazatú, erdőkben élő Miacoideák alkották, amelyek a kisebb növényevő állatokra vadásztak. Körübelül 40 millió évvel ezelőtt ezekből az első ragadozókból alakultak ki a kutya - és macskafélék. Az előbbi csoportot a kutyák, a farkasok, a rókák, a medvék, a mosómedvék és a nyestek alkotják, a macskafélékhez pedig a cibetmacskát, a hiénákat és az igazi macskákat soroljuk. Kilencmillió évvel ezelőtt egy apró, házimacskányi méretű állat jelent meg a Földön, amely valószínűleg a kisebb emlősökre vadászott. Ausztrália kivételével elterjedt az egész világon: Eurázsiában, Afrikában és Amerikában. Ez az állat nemcsak a ma élő, 28 kismacskafaj, hanem a nagymacskák őse is volt. Az ember a földművelés elterjedésekor figyelt fel a macskára, hiszen a földeken megtermelt gabonát valahol tárolni kellett, és a bagonasilók valósággal vonzották az egerek és az egyéb rágcsálók hadait. A sok egér nyomában pedig a macskák is megjelentek az ember közelében. A Föld legrégebbi városa, Jerikó romjai között kutató régészek 9000 éves macskacsontokra bukkantak. Valószínű, hogy kezdetben a szőrméjéért és húsáért vadásztak a macskára, későb azonban felismerték hasznosságát az egerek és a gabonadézsmáló patkányok pusztításában. Ettől kezdve nemcsak eltűrték őket, de vigyáztak is rájuk, hiszen más eszközük nem volt a rágcsálók visszaszorítására. Minden bizonnyal ez volt az oka, hogy lassan  megkezdődött a macska háziasításának, a domesztifíkációnak a folyamata, melynek során a vadmacska fokozatosan háziállattá szelídült. Szelídítésében talán az ősi egyiptomiak nagyfokú állattisztelete is szerepet játszott, hiszen ők a vad - és a háziállatok egész sorát istenségnek tekintették.

Az ókorban az Eufrátesz és a Tigris mentén szintén voltak gabonatárolók, a macskát először mégis a Nílus partján háziasították. Körübelül ötezer évvel ezelőtt, jóval azután, hogy a birkát, a szarvasmarhát és a kutyát megszelídítették, Egyiptomban a macska is bekerült az ember közvetlen környezetébe. Az egyiptomi istenek közül fontos szerep jutott a macskáknak. A Nílus partján élő emberek szerint Ré, a hatalmas napisten éjszakánként fekete kandúr alakjában harcol, Agep, a sötétség gonosz kígyója ellen. A macskát mindenekelőtt Bastet istennő állataként tisztelték. A gyermek születéséért és a Hold égi útjáért felelős termékenység - istennőt gyakran ábrázolták macskafejű asszonyként. Az emberekre gyakran nagy hatással volt a macskák éjszakai élete, vagy a kicsinyeit gondozó macskamama gyöngéd viselkedése. Lenyűgözte őket a sötétben váratlanul és nesztelenül felbukkanó, majd ugyanígy eltűnő macskák eleganciája, tisztasága, titokzatos szemük furcsa villanása. Ugyanígy a macskák függetlenségére is felfigyeltek, hiszen a cicák kedvelik az embert, és értékelik az együttélést, de mindig megvannak saját, kifürkészhetetlen útjaik, és még simogatni is csak akkor lehet őket, ha úgy döntöttek, hogy megengedik. Bastet istennő köpontja a Nílus deltájától keletre fekvő Bubasztisz városa volt. Amikor Kr.e. 950 körül Szeszonk fáraó itt rendezte be fővárosát, az istennő tisztelete hamarosan az egész országban elterjedt. A Kr. e. 450-ben erre utazó görög történetíró, Hérodotosz beszámolt a gyönyörű, 300 méter hosszú templomról, amelyet Bastet istennő tiszteletére építettek. Az épület több ezer macskának adott otthont, s ezekre a rendkívüli tiszteletnek örvendő macska-papok vigyáztak. A templomot 30 méter széles vizesárok övezte , a azdagon díszített főcsarnokban pedig ott magasodott az istennő szobra. Az ország összes városában emeltek pompás Bastet templomokat, és az egyiptomiak nagy része fából, agyagból vagy fémből készült macska - amulettet hordott magánál. Tavasszal zarándokok százezrei vándoroltak Bubasztiszba, hogy egy nagyszabású ünnepségen tánccal és énekszóval, finom ételekkel és gazdag áldozatokkal ünnepeljék az istennőt. Nemsokára minden egyiptomi háztartásban tartottak egy ,, mau " - t. A házimacskának igen jó volt a dolga, gondosan ápolták, és ha kigyulladt a ház előbb mentették ki, mint a saját gyerekeiket. Ha a család macskája elpusztult, az egész família gyászruhát öltött dalokat énekeltek és a nagy veszteség jeleként leborotválták a szemöldöküket. Azért, hogy a cica később újra visszatérhessen az életbe, testét illatos olajokkal és krémekkel dörzsölték be, vagyis bebalzsamozták. A múmiákat tarka szalagokkal tekerték körbe, és egy parányi fából, bronzból, mészkőből készült koporsóba tették. A kicsi koporsót ezután egy macskatemetőben helyezték nyugalomra. A macskák túlvilági jólétéről úgy gondoskodtak, hogy játékokat és egérmúmiákat tettek melléjük. 1890-ben a régészek Bubasztisz romjai közelében többszázezer macskamúmiát találtak. A leletek tudományos vizsgálata megmutatta, hogy az egyiptomi házimacska már hosszú utat tett meg a vad életmódtól a háziasítás felé. A Kr. u. 4. század idejére azonban - ezt a csontmaradványokból tudjuk - a Római Birodalom egész területén elterjedtek a macskák. Hamarosan Észak - Európában is megjelentek. Itt, a germán törzsek között is nagy tiszteletnek örvendtek, mivel Freya istenasszony, a szerelem és az anyaság istennője szimbólumának tekintették őket. A középkor vége felé a macskák tisztelete az ellenkező végletbe csapott át. Éppen, mert korábban a pogány istenségek szent állatként tisztelték a macskát, a keresztény egyház szemében a sátán képmásának valósággal a gonoszmegtestesülésének tekintették ezeket az egész kontinensen elterjedt állatokat. A szószékről gyakran felhangzott a vád, hogy a boszorkányok az éj leple alatt  fekete macska képét magukra öltve indulnak útjukra, melyen az ördög várja őket. 1484-ben VIII. Ince pápa ,, az ördöggel szövetkező, pogány állatoknak '' nevezte a macskákat, megnyitva ezzel az utat több száz éves, értelmetlen üldözésük előtt. Az emberek ettől kezdve jó ideig a macskákat tartották minden baj okozóinak, s ott pusztították őket, ahol csak érték. Európában csak egyetlen embercsoport tartott ki a macskák mellett: a tengerészek. Ők azt gondolták: a macskák szerencsét hoznak, és felkeltik a kedvező szeleket is. Való igaz, hogy a ,, fedélzeti kandúrok '' kordában tartották a hajókormányt veszélyeztető rágcsálókat, és így valóban hasznosak voltak. A macska neve a tengerészek nyelvében is felbukkan, így pl.:cicamancsnak hívják a gyenge szellőt, és kilencfarkú macskának a kilenc bőrszíjból összefont korbácsot. A macskáról szóló tudományos könyvek még a 19. században is sötét képet festettek e kedves egerészekről. A tudósoknak nem tetszett,  hogy a macska nem hódol be az embernek, és ellentétben a kutyával - a férfiak hű kísérőjével - inkább az asszonyokhoz húz. Sokan még a napjainkban sem szívlelik őket, és akadnak rosszindulatú emberek, akik a kutyáikat macskavadászatra idomítják. Időközben a macskák a Föld minden országába eljutottak, és a legkedveltebb háziállatokká váltak. Hazánkban is rengeteg házimacska él. A bonni egyetem pszichológusai kimutatták, hogy akik macskát tartanak - különösen, ha magányosak - tovább élnek. A cicák simogatása aktivizálja az
embereket...

Bubasztisz városa

 2009.06.21. 16:27

Bubasztisz Bastet macskaistennő kultuszának volt a központja. Az istennő tiszteletére hatalmas ünnepségeket rendeztek, dallal, tánccal és italozással köszöntvén őt. Az Óbirodalomtól kezdve egészen a görög-római korig bővítették a templomkörzetet. A templom közelében macskatemetők is találhatóak.Bubasztisz Básztet macskaistennő kultuszának volt a központja. Az istennő tiszteletére hatalmas ünnepségeket rendeztek, dallal, tánccal és italozással köszöntvén őt. Az Óbirodalomtól kezdve egészen a görög-római korig bővítették a templomkörzetet. A templom közelében macskatemetők is találhatóak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utazási infók:

A modern Zagazig városba kell eljutnunk Kairóból vonattal vagy busszal, ugyanis a város határában találhatóak az ókori templom romjai. Kairótól nincs messze, így egynapos kirándulás keretében is felkereshető a lelőhely.

Macskák csodálatos képességei

 2009.06.21. 16:25

Gyakran elhangzott már, hogy az állatok közül leginkább a macskák rendelkeznek sejtelmes, pszichés képességekkel. Valójában persze minden állatban rejlenek ilyen fajta képességek - vagy ösztönök - és minden egyes fajnak sokkal mélyebb pszichés adottságai vannak, mint amit az ember valaha is remélhet megérteni. A macska például, összehasonlítva a kutyával, meglehetõsen antiszociálisnak tûnik, de éppen ez a tartózkodás az, amelynek révén kapcsolatban áll a "láthatatlan világgal".

A macska magányos vadászok leszármazottja, nem pedig falkában élõ állatoké. Ez okozza, hogy egészen rendkívüli mértékben függ pszichés képességeitõl. A macska - némi túlzással - tulajdonképpen egy élõ "szuperérzékeny jelfogó készülék". Állandóan kap tájékoztatást teste minden pontján és az agyán keresztül. Ezért tûnik olykor "skizofrénnek": egyszerre érzéki és élvezeteket hajszoló, ugyanakkor tartózkodó és végtelenül közönyösnek látszó. Az egyik pillanatban örömmel hempereg gyengéd érintésünkre, a következõben pedig már lesben áll az ablaknál, füleit mozgatva olyan üzenetekre, amelyiket csupán õ képes meghallani.

Számtalan történetet ismerünk a macskák titokzatos, "természet feletti" képességeirõl. Kifinomult érzékeik ugyanis lehetõvé teszik, hogy megérezzenek, elõre jelezzenek különbözõ dolgokat. A háborúban például a radaroknál korábban jelezték a közelgõ bombatámadásokat, amivel rengeteg életet mentettek meg. A földrengéseket, egyéb természeti katasztrófákat is csalhatatlanul elõrejelzik. Állítólag megérzik a halál közeledtét is; gazdájuk, macska-társuk elvesztése teljesen megbolondíthatja õket, akár öngyilkossághoz is vezethet.

Cicák csodálatos utazásairól is sok hiteles történet szól; ösztöneik alapján több ezer kilométert képesek vándorolni, csak hogy gazdájuknál vagy újra szeretett otthonukban legyenek. Íme egy történet egy családról, akik az igen sûrûn lakott Manhattanben éltek. Nyárra kibéreltek egy házat néhány száz kilométerre otthonuktól, és magukkal vitték macskájukat is. A cica remekül beilleszkedett a falusi életbe - olyannyira, hogy még a nyár vége elõtt vemhes lett.

Sajnos a család visszaköltözésének idõpontja egybeesett a macska ellésével. Mint sok fajtatársa, már talált is magának egy titkos fészket erre a célra. Ezért a távozás napján gazdái hiába keresték, kénytelenek voltak nélküle visszatérni a városba. Két hónap múlva viszont egy macska jelent meg második emeleti lakásuk ablakában. Az õ cicájuk volt! Egyik kölykét a szájában tartotta. Anyamacska és kölyke több száz kilométert tett meg erdõkön, mezõkön, városokon át, majd végül a zsúfolt Manhattanen keresztül.

De a család öröme sajnos nem tartott sokáig, mert a cica megint eltûnt. Két héttel késõbb viszont újra megjelent, fogai között újabb kiscicával. Ekkor a család kocsiba szállt, visszahajtottak a nyári lakhoz és összeszedték a többi kölyköt is.

Bastet istennő

 2009.06.21. 16:17

Az öröm, a zene, az élvezetek istennője, a termékenység szimbóluma az ókori Egyiptomban. Először oroszlánfejjel, majd a Kr. e. I. év­ez­redtől macskafejjel ábrázolták, kezében kultuszának különböző esz­kö­ze­ivel. Más istennőkkel is azonosították, de ő jelképezte a Nap szemét is. Temploma és kultuszának központja a Nílus alsó folyása melletti Bu­basz­tisz-ban volt, amely a Kr. e. I. évezred elején a Birodalom fővárosa lett. A vá­rosban a régészek egy macskatemetőt is feltártak.

Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetõsen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebbõl pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.
Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt - a föld és a termékenység istennõjét - macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelõje volt, mint bármelyik más állatnak.
A túlzásba vitt imádat következtében egy idõ után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerûségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem "isteni tulajdonságaik".
A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint egy parányi napocska.
A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.

süti beállítások módosítása